2008.03.12. 12:34 dif_ferenc
18 nap Mexikóban földön, vízen, levegőben 2008. február
III. rész: Vizes - folyó, álló, sós, édes, kék, zöld
A következőkben kicsit megpróbálunk természeti látnivalókra fókuszálni. Először elmentünk Comitán-ba, hátha ott információkat tudunk szerezni, hogy hogyan lehet eljutni a Laguna de Miramar-hoz, ami egy lagúna az őserdő közepén. Sajnos a turist office zárva volt, de egy hotel recepciósa segítőkésznek bizonyul és ellátott jótanácsokkal. (Bár ne tette volna) Egy gyors műizű uzsonna és kávé, majd tovább Lagunas de Montebello felé. Gondoltuk ott – Tziscao környékén - majd biztos lesz valami szállás. Estére oda is értünk, de semmilyen erre utaló jelzés nem volt, csak egy kis falu és egy kissé erőszakos kisfiú (Alexandro), aki agilisan próbált minket anyukája éttermébe terelni, rákot enni. Mire tudtára adtuk, hogy mi elsősorban hotelt keresünk, mutatott egy irányt, amerre magunktól biztosan nem indultunk volna. Hát legyen, bekanyarodtunk a sötétbe és mentünk a földúton. Csak hogy még izgalmasabb legyen, egy pick-up is követett, majd amikor elbizonytalanodtunk és félrehúzódtam, ő is megállt és kiabálta, hogy Hotel-hotel és mutogatott befelé a semmibe. Oké, kockáztatunk, követtük. És lám, egyszer csak feltűnt egy ház, ami tényleg hotel volt...
II. rész: Piramisos - kicsi, nagy, szögletes, kerek, mogyorós
5.nap
I. rész: Városos - fő, kicsi, nagy, hegyes, sík
1.Nap - utazás, érkezés Ciudad De Mexico-ba
2008. február 7-én került sor az indulásra, a Budapest-Madrid útvonal a szokásosan zajlott, leszámítva, hogy 1 tusfürdő mínusszal kezdtem már Ferihegyen (elfejtettem feladni). A Madrid-Mexico City járat érdekességei voltak maga az AIRBUS A-340 típusú gép, amekkorát azért ritkán látni, a mászkálós pamutzokni, valamit a mögöttem ülők, akik minden ki- és bemászáskor kirázták a belemet is a széktámlámmal. Kb.11 óra múlva szerencsésen landoltunk, ezután mindössze 2 órát kellett sorban állni a regisztrációhoz, ezt fincsi starbucks kávéval vészeltük át aranyárban. Bence „barátunk” már kint várt a reptéren és kölcsönös örömködés után „kedvező” áron betranszferált minket a szállásunkra. A lakás 5 perc buszozásnyira volt a történelmi központtól (Bellas Artes) és valami múlt század közepi házban volt. Minimálkonfort, régi bútorokkal, giccses díszekkel és egy olyan gázbojlerrel, aminek az üzemeltetéséről percekig kellett oktatni minket és amúgy nagyon féltünk tőle. A lépcsőház és az ajtók szűkek voltak, hogy egy vállasabb hombre csak lapjával tud közlekedni rajtuk. Az ablakok csendes utcákra néztek, pontosabban nappal. Péntek este az egyiken a szemközti (valószínűleg felkapott) étteremből salsa-t, a másikon egy kisebb kajálda előtt énekelő és kiabáló gyerekek hangját lehetett hallgatni...